Hajnali fél 6...Csörög a telefonom, kómásan felveszem, bár még mindig élnek bennem a tegnap este homályos képei, megpróbálom a magam módján fogadni a hívást. -Igen? -Szevasz kölyök! Itt Lemmy, ma este megyünk feléd koncertezni, eljöhetnél! - Persze, öreg cimborám. Leraktam a telefont, meredve bámultam 2 percig a padlót ahol csikkek és borosüvegek hevertek szanaszét, mint egy jól berendezett színjáték díszlete, egy olyan színjátéké, melyet csak a nagy öreg Lemmy Kilmister -rel lehet igazán játszani...

Csatt...hatalmas ütést érzek a fejemben. Nem csak csillagokat láttam, hanem az egész univerzumot, sőt az ősrobbanást is. Mikor kinyitottam a szemem, egy hatalmas élő organizmusban találtam magam, amint három sámán ütemes kántálására ritmikusan mozog. Együtt lélegeztek, üvöltöttek az embereáradattal, melynek részese lehettem. Itt nem volt egyén, csak egész melyet a Rock and Roll koronázott királyai vezettek.

"We are Motörhead, ... and we play Rock and Roll!"

 Ace of Spades

"You know I'm born to lose, and gambling's for fools,     Tudod vesztésre születtem, és játék a bolondoké,
But that's the way I like it baby,                                    De én így szeretem bébi
I don't wanna live forever"  - Motörhead                         Nem szeretnék örökké élni
 

Érdekes, valahogy mindig az olyan kutyaütők élnek örökké, akik egyáltalán nem törekszenek erre. Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a halál elkapta, megrágta, lenyelte, és epéstől visszaköpte közénk ezeket az élő legendékat, akiket a rock and roll hullámzása tart életben.