Zenei előadás, rendezte: Bobafett

Mikor beültem a előadóterembe meghallgatni a zenei játékot, elég magas elvárásokat támasztottam a művel szemben, ismervén az előadók munkásságát, de lévén hogy ilyen jellegű téma vonatkozásában nem komponáltak még muzikális ódát, mégis apró kétségeim támadtak a koherens elemek teljes kohéziójának megalkotásának sikerével kapcsolatban. Azonban a szokatlan téma ellenére remekül sikerült a művészuraknak beilleszteni ezt a revolucionális múzsát a rap éra szívébe.

A Bagyolköpet című zenei kompozíció aktuálisabb mint valaha, lévén hogy manapság  az óvodás menzák heti lebontású menüjét sem lehet végigolvasni a témára való utalás nélkül. A kérdés régóta nyitott, mondhatni esélytelen a megválaszolása egy olyan világban, ahol a baglyok nyálával és szervezetük számára emészthetetlenként elkönyvelt elemekkel teli köpetet a társadalom próbálja teljesen kirekeszteni, életterét beszűkíteni olyannyira, hogy ezzel szinte önmagán kívül helyezi, megbélyegzi.

Sok ignoráns, magát a társadalom csúcsán érző delikvens megpróbál a köpetek kérdésének megválaszolásául (szinte már bináris rendszerben) odavetni egy igent vagy nemet, mellyel csak a két ellentétes érdekű csoport táborának idegállapotát őrli meg, korra és nemre való tekintet nélkül. Az ok-okozati tényezők figyelmen kívül hagyása a téma összetettségét tekintve teljes mértékben badarságnak minősül. A bagolyköpetek integrációját többen elvetélt ötletnek vélik, annak ellenére, hogy az ország milliárdokat öl bele szerény kis államunk szűk kasszájából. A politikai támogatás ellenére jelenleg is elbukófélben lévőnek tűnik több okból kifolyólag. A legfőbb ok pedig nem más, minthogy a bagoly száját elhagyva a köpet a földbe csapódása helyén való létezésen kívül másra nemigazán képes. Köztük magas számban megtalálhatóak a visszaesők is akik a bagoly csőrei közül nem egyenesen a földre zuhannak a gravitáció kegyes segítségével, hanem alattomos módon előbb a bagoly tollazatát borítják be, elég nagy kellemetlenséget okozva ezzel a köpés művészetét félreértő bagolytársadalom oszlopos tagját képező egyednek.

Mint a darab címe is előre felhívja figyelmünket a szembeötlő tényállásra, a baglyok bizony köpnek, és mint a köpetek repülési pályája, úgy a társadalmi elfogadottságuk is ugyanúgy a magasból lefelé ível; a két végpont közötti pályán nincs tartható köztes pont, mert mint a gravitáció könyörtelen húzóereje, a társadalom köpetellenes rétege is a mélybe akarja taszítani a címszereplő delikvenseket. A lenti pontot nem lehet általánosítani, lévén bőven vannak kivételek, akik szívesen maradnának a madár szervezetében egyfajta szimbiózisban, de a földre kerültek között is akad példa azokra akik visszatérnének, ha más nem, egér formájában.

A darabból mindenképpen ki kell emelnem a "Bab a kiccsaj" című monológot, mely afféle ódaként szolgál, remekül kifejezvén a nemes madár szerevezete számára emészthetetlennek ítélt, egykor egerek szervezetét képező elemek teljes összezavarodott mivoltát a földetérést követően. Az ária szövegéből kiderül mi játszódhat le a fejükben a földetérést követően, remekül érzékeltetvén gondolatuk kuszaságát. Sőt, még a közönségből is bevontak egy fiatal hölgyeményt, aki nem igazán tudott mit kezdeni a neki szólóként előadott dal lírikájával, mint egy pszichológiai vizsgálatként sikerült átragasztani a teljes káoszt, érzékeltetvén, hogy akár mi is kerülhetünk abba az állapotba, amibe címszereplőink is kerülnek nap mint nap.

A zenei kompozícióért felelős Babakrome-ot szintén a színpadon találhattuk, ugyanúgy rappergúnyát öltve, mint a rendezvény többi résztvevője, mindemellett ő is be volt vonva a darabba, külön monológjai, prózai párbeszédei voltak a főszereplővel, sőt még egy hangszerként aposztrofált gitár húrjait is több ízben megpengette, a közönség nem kis örömére.

A színmű teljes egészében Budapest egyik leghírhedtebb negyedében, a VII. kerületben, ismertebb nevén a "hítkerben" játszódik, de gondolatban gyakran előkerül Nyíregy is, mely az ország Köpetközpontjaként van számon tartva. A kerület hírhedten átlagos, ahol van közbiztonság meg nem is, az embereknek az utcán nagyon résen kell lenniük, ha nem akarják cipőik talpát köpedékben fürdetni, ezért köztudottan minden hítkeri polgár leszegett fejjel közlekedik az utcán, hogy az ilyen incidenseket elkerülje. A 7-es körzet lakói nagyon sokszínűek, színpalettájuk a Benettonéval vetekszik, lakik itt fekete, fehér, szürke; emberszülötte, baglyok köpötte és minden réteg között ugyanúgy fellelhetőek élők és holtak is (a köztük lévő ősi ellentétekre nem tér ki a mű).

Mint már fentebb leírtam a műfaj musical, de a téma ellentmondásossága miatt tartalmazott mindent, amit kellett. A lírikák és az instrumentális alapok teljesen összhangban voltak, ezzel segítvén a hallgatóságot a sanyarú sorsok átérzésében. A zenei aláfestések pontos behatározása nem egyszerű feladat, mert bővelkedtek hiphop, hc és rap elemekben is, mindezek összeállván egy igencsak kellemes egyveleget alkottak. Az előadók koreográfiájára sem lehet panasz, Krome tekintetéből áradó totális káoszt és a lassan uralomra törő őrületet figyelhettük meg melyeket kusza arcszőrzete (mely egy metszetlen bokorra emlékeztetett), és az azt takaró fekete kendő is tovább erősítettek. A szereplők teljes egészében bejárták a színpadot, mint a folyékony halmazállapotú anyagok kitöltötték a rendelkezésükre álló teret, ezzel szemléltetvén a  teljes szétcsúszást. A díszlet nagyon hangulatos volt, a nézőt leginkább egy leélt bérház udvarára emlékeztette.

Összefoglalva zeneileg teljesen kiemelkedőt sikerült alkotnia a két Bobának, egyedi, teljesen elborult szövegeikkel teljesen egyedülállóak, beteg szóképekkel és lehetetlen szófordulatokkal szinte teljesen lehengerelték a nézőközönséget, a 90-es évek szellemisége pedig mindenkit nosztalgiázásra kényszerített, miközben realizálódott bennük, hogy a mai zenei kultúra még köszönőviszonyban sincs a kilencvenes hőskorral.

A helyszínen beszerezhető volt a mű zenéje materiális alakot öltve, mely igencsak "must have" kategóriába sorolható, (szerénységemnek is sikerült szert tennem egy példányra) és bátran állíthatom, hogy eme kézzelfogható remekmű nem csak a szemünket kényszeríti vizuális orgazmusra, hanem fülünket is ugyanúgy kényezteti.